Lestár Brigitta

Szociális gondozó és ápoló, rehabilitációs konzulens
34 éves, egy kétéves leányka édesanyja

Házi betegápolóként minden nap megtapasztalom az idősek szeretetét, a felém áramló kedvességüket, és hálás mosolyuk megerősíti bennem az érzést: A legtökéletesebb pályát választottam magamnak.
Napjainkban – lévén, hogy GYES-en vagyok – mindössze két gondozottam van, akik ellátása mellett, mint édesanya is helyt tudok állni. Idén szeptembertől azonban teljes munkaidőmet – s ha kell többet is – a házi betegápolásnak kívánom szentelni, hiszen hivatásom, hogy testi-lelki és szellemi támogatást nyújtsak az idős, beteg rászorultaknak.

Célom a házi segítségnyújtás, az azt igénybe vevő személy lakásán, biztosítva ezzel megszokott környezetében a szociális segítséget, és a személyi gondozást. Munkám hozzájárul ahhoz, hogy a gondozottam fizikai, mentális, szociális szükséglete életkorának, élethelyzetének, egészségi állapotának megfelelően biztosított legyen, elkerülve azt a lelki törést, melyet az otthonából kiszakítás jelent.

Munkám során mottóként Kováts Adél értékes szavait tartom kötelező érvényűként:
„A hozzánk legközelebb álló, leginkább tőlünk függő embernek is van saját élete, sorsa, amihez nincs hozzáférésünk, amiben ő dönt. Mi csak legyünk jelen a pillanatban, legyünk a kinyújtott kéz, amit el tud érni!”

Szóljon hozzá